Hír: A mobil momentumok bevonása a tanulási folyamatba
(Kategória: Egyéb)
Küldte: Ricardos
kedd 17 május 2016 - 20:37:30


Ezúttal Kenéz András vendégszerzőnk írt egy blogpost a játékosítás egy kérdéséről, a felsőoktatási tapasztalatai alapján, melynek címe: "A mobil momentumok bevonása a tanulási folyamatba".




(Megjegyzés: az alábbi posztot a felsőoktatási tapasztalataimból írtam, és arra is fókuszál: a felsőoktatási tantárgyak momentumaira, játékosítására. Amikor 10 heted van és heti 1-2 találkozás a hallgatókkal – és ahhoz képest nagyon sok tananyag. Talán működnek az elképzelések más szinteken is, nem tudom. Mivel én marketinges tárgyakat oktatok, ezért a példák is – túlnyomó részt – onnan vannak)

Amikor a tanulási folyamatról beszélünk, a hallgatók tanulási élményét (na jó, a kurzust) tervezzük, akkor általában két területre koncentrálunk: az órai történésekre és az otthoni tanulásra. Ez utóbbi alatt azt értjük, amikor a hallgató aktívan tanul, időt fordít a felkészülésre:

(1) óra előtt elolvas egy esettanulmányt, cikket (általában a későbbi órához szükséges anyagot),
(2) megold egy feladatot, elkészít egy elemzést, prezentációt (általában az óra utáni feladatok) vagy
(3) tanul: visszanézi az előadást, olvassa a tankönyvet, az órai prezentációt olvassa.
Vagyis „leül” tanulni. Erről szólnak az otthoni feladatok általában – a tervezésük során úgy képzeljük el a hallgatókat, hogy tanulnak éppen.

Azonban a megváltozott médiafogyasztási szokások felhívják a figyelmünket arra, hogy lehetséges lenne egy másik, ettől eltérő esetet is figyelembe venni az „otthoni” tanulásra. Különböző elemzések azt jelzik, hogy (különösen a fiataloknál) a médiafogyasztás egyre inkább a mobil felé tolódik – a mobilon viszont kevés időt töltünk el egyszerre. Egy átlagos interakció a mobilon csak 17 perc (szemben a PC/laptop 39 perces átlagos interakciós idejével) – ami azt mutatja, hogy sokszor csak nagyon rövid időre figyelünk a mobiltelefonunkra.

Ez egy új típusú médiahasználat: a mobil momentumok olyan időszakok, amikor csak szűkösen áll a rendelkezésünkre idő, ezt a kis időt viszont ki akarjuk használni: a metrón vagy buszon utazás közben, két óra között várakozva, ebédidőben, vagy akár egy óra közben is rá-ránézünk a telefonunkra, interakciókat indítunk. Jellemzően ez az az idő, ami alkalmas egy üzenet megválaszolására, egy élmény megosztására, egy rövid online csevegésre, egy rövid videó megnézésére vagy egy hír elolvasására. Ebben az időben olyasmit csinálunk, ami segíthet az idő elütésében – vagy ami éppen nagyon foglalkoztat minket. Ez utóbbi motivációra játszik rá sok játék is: időbeli korlátozást építenek be a játékmenetbe (bizonyos idő elteltével történik valami, vagy időhöz kötött az aktivitási limit), akit a játék menete érdekel, az direkt keresni fogja a momentumokat nap közben, hogy elindíthasson egy interakciót. Így még unalmasnak sem kell lennie az órának, ha az idő nyomása miatt kell foglalkoznunk a játékkal. Ezzel együtt csökken a figyelem is: a mai fiatalok már jóval kisebb időtartamra képesek csak koncentrálni, mint korábban az akkoriak.

Miért ne lehetnének ezek az idők részei a tanulási folyamatnak, a hallgatói élménynek? Ha a hallgatók egyre kevésbé képesek az egyéni tanulásban hosszabb idejű figyelem kifejtésére, akkor éppen itt az ideje erre reagálni. Kevés példát láttam arra, hogy valaki az órák és az egyéni tanulás tervezésénél direkt erre fókuszálva tervezne – holott ez adhatna egy harmadik elemet is a tanuláshoz. Az otthoni fókuszált tanulás és az órai munka mellett ezeknek a momentumoknak a bevonására is alkalmas lehet a játékosítás – ha tudatosan tervezzük. Nincs más dolgunk, mint csatát nyerni a közösségi média, a chatek és üzenetek illetve a valódi játékok ellen. Miért ne?

Ezek a feladatok tehát általában rövid időt vesznek igénybe, kimondottan úgy kell tervezni őket, hogy az 5-10 perces megoldási idő ösztönözze a bekapcsolódást. Esetleg lehetnek hosszabb aktivitások is, de akkor olyanra van szükség, ami rövid interakciókat igényel. Sokkal nagyobb esély van arra, hogy a rendelkezésre álló egy hét alatt a hallgató találjon két-három tízperces alkalmat, amikor a tantárggyal foglalkozik, mint arra, hogy egyszer leüljön és aktívan tanuljon fél órát. Ráadásul a mini-aktivitások az intenzív, aktív tanulást is segíthetik.

Én ilyeneket próbáltam (vagy tudok elképzelni):

- Tesztek: az elméleti anyag ismeretét kiválóan lehet tesztekkel mérni. Hetente egy 5-kérdéses teszt alkalmas arra is, hogy a hallgató akkor is tanuljon, amikor nem tanul.

- Én ezt összekötöttem már azzal is, hogy készítsenek 2 tesztkérdést a következő hétre. Nem sok idő – és foglalkozni kell a tananyaggal. (A legjobb kérdésekből állítjuk össze az elméleti részvizsgát.)

- Példák gyűjtése a mindennapokból – keressenek olyan reklámokat, promóciókat, amiben az órán elhangzottak láthatók. Hozzanak kérdőíveket, amiket valahol láttak – értékeljék is ki őket, van-e bennük valamilyen hiba.

- Három dolog – így neveztem el azt az asszociációs játékot, amit a rövid hírek, videók, chartok megnézéséhez csatoltam – írj három dolgot, ami eszedbe jut erről. A témát akár lehet teljesen nyitva hagyni (három dolog) vagy korlátozni: három marketinggel kapcsolatos dolog, három termék, három reklámszlogen, ami eszedbe jut. Az asszociáció: egy kép, egy ábra vagy diagram, egy videó. A lényeg: rövid aktivitás, azonnali visszajelzés.

- Videók: szinte minden tantárgyhoz kapcsolhatók jó videók (TED!), amik sokszor 5-15 percnél nem hosszabbak. Ezek nem feltétlenül a tananyag részei, hanem sokkal inkább kiegészítések, érdekességek. Próbáld ezeket arra az időre terelni, amikor egyébként is mobilozik – és nem veszik el az értékes tanulási időt.

- Kérdőívek: kiválóak az óra előkészítésére, a kitöltők is kicsit belelátnak a témába, és az oktatónak is több visszajelzése lehet. (Külön izgalmas, ha a kérdőívszerkesztés is az oktatási célok között van, mint marketingkutatásból pl.)

- Ajánljunk döntési helyzeteket: például választhassák ki a hallgatók melyik céggel, reklámfilmmel foglalkozzunk a következő órán. Ezt megtehetnénk az óra végén is (de ott időt kell rá adni), de akár kiírhatunk róla szavazást is. Akár úgy is, hogy ötleteket lehet beküldeni 3 napig, majd 2-3 napig szavazni róla.

- Kihívások: minden napra egy kérdés (megválaszolása, írása), egy hír elolvasása-ajánlása (ahol sok a témával kapcsolatos napi hír) - lényeg, hogy a kihívással a kisebb feladatokat kapcsolhatjuk egybe. A kihívás lényege a folyamatosság (aki 10 héten keresztül mindig vagy – mondjuk – aki minden nap megcsinálja az kap valamit). Jó lehet például az elmélet gyakorlati megjelenésének megmutatására: egy marketingkommunikáció minden nap: mondják meg ATL vagy BTL. A begyakoroltatás vagy az összetéveszthető dolgok elválasztása jó cél.

- De jó kihívás lehet egy nehezebb feladat is: egy olyan munka, amin ötletelni, elmélkedni, gondolkodni kell. Ha elég érdekes a probléma, akkor nehéz elengedni, a kitalált megoldást pedig minél előbb meg kell osztani. A lényeg, hogy ne bonyolult, sok időt felemésztő feladat legyen, hanem kreatív: nem leültetni akarjuk hosszabb időre,

- Beszélgetések izgalmas témákban – ha motiváltak a hallgatók a téma megismerésére. Akár egy egyszerű fórum is bevonzza a hallgatót, ha tényleg vár a válaszra, reakcióra, ha tényleg érdekli a téma. A pillanat történéseit kihasználva el lehet beszélgetni aktuális kampányokról (Brexit), kicsit a tantárgyon túlmutató, de azt érintő kérdésekről (aktuálpolitika) vagy akár a kérdések tágabb értelmezéséről (pl. etikai vonatkozások). Akkor működik jól, ha a hallgatók egymással is beszélgetnek – vagyis nappalis hallgatóknál, akik eleve sokat látják egymást kevésbé lesz jó. És ilyen témát találni sem egyszerű: hagyd a hallgatókra. Ezek a fórumok jók még arra is, hogy a hallgatók a kérdéseikre választ kaphassanak – egymásnak is segíthetnek abban, hogy mit kell a beadandóba írni, mikorra kell leadni stb.

- Az én személyes kedvencem a peer-review: egymás munkájának értékelése. Egészen sokat lehet tanulni abból, hogy mások hogyan fogták meg a témát, mit kezdtek a problémával. Értékeljék egymás munkáját: több visszajelzés a szerzőknek és sokkal szélesebb spektrum a többieknek (be is mutatjuk a tipikus hibákat, nem csak beszélünk róluk). Ennek a megoldása nem egyszerű – sem a szervezés, sem a szerzői jogok miatt.

Mindegy mi, csak rövid legyen.

Az egyik dolog, ami ráveheti a hallgatókat arra, hogy a heti egy óra és az ahhoz rendelt tanulási időszak mellett még foglalkozzanak a tantárggyal, ha tényleg érdekli őket valami. A saját belső (intrinzik) motivációjuk „kényszeríti” őket arra, hogy ránézzenek, belepillantsanak, foglalkozzanak vele. A tantárgy, a téma sok hallgató számára önmagában is izgalmas, érdekes vagy található olyan vetülete, ami a hallgatóknak fontos (ezt csinálják az angoltanárok, amikor a szavak tanulásánál a témaválasztást a hallgatókra bízzák). Ilyenkor nem kell külön motiváció, csak a lehetőség, hogy tanulhasson a hallgató, a mód, hogy hogyan kapcsolódhat be akár rövid időre is.

A másik motivációs forrás a külső (extrinzik) motiváció. A legfontosabb ezek közül a bukástól való félelem, vagy a végcél (diploma) miatt elvégzett előrejutást segítő feladatok. De ilyen motivációt jelenthet maga a játék vagy a hozzákapcsolt jutalom is. Néha elég az, hogy a játékban részt veszünk. Nemrég egy 10 napos kihívást indított az egyik kolléga (aminek az eredménye ez a blogbejegyzés is): 10 napon keresztül minden nap fél órát kellett írni a résztvevőknek. A játék elején az motivált, hogy kiderítsem meg tudom-e oldani, hogy minden nap leüljek és erre szánjak fél órát. Nem tűnik nehéznek, ugye? A végén az, hogy nehogy már ne tudjam befejezni. Vagyis a játék maga, a kihívás volt a motiváció. Ilyen motivációt jelenthet a verseny is: az összpontszámból a legmagasabbat elérni, a legjobbnak lenni jó. Vagy egy amúgy semmit sem érő badge megszerzése, akár az összes összegyűjtése (vagy az már jutalom?).

A jutalom pedig lehet a játékon kívüli vagy a játékon belüli is. A 10 napos kihívás végén 10 fontot kaphat az, aki végigcsinálja a kihívást. Fontos elem a pénz? Tulajdonképp nem – de kézzel fogható eredménye a részvételnek. Aki a legjobb reklámszöveget, szlogent találja ki a csokoládénak, az kap egy tábla csokoládét. Bárki megvehetné magának – az mégsem ugyanaz. Ezek a játékon kívüli nyeremények, de elég jól működhetnek akkor is, ha csak valami apróságot ajánlunk fel.

De lehet a játékkal összefüggő jutalom is. A játékban való részvételt, vagy akár a különleges teljesítményeket is beszámíthatjuk a játék értékelésébe – pontszámokkal például elismerhetjük. A szintlépéseket, az összegyűjtött pontokat beszámíthatjuk a tantárgy értékelésébe, vagy értelmes választást kínálhatunk a hallgatóknak a tantárgyi teljesítést megkönnyítendő. Mindkettőt próbáltam: volt, amikor a játékban elérhető pontok a tantárgy értékelésébe számítottak bele, máskor ehelyett a hallgatók olyan jutalmakat választhattak, amik megkönnyíthették a teljesítést (kevesebb kérdőív lekérdezése, plusz idő vagy a határidők elmulasztásának szankcióinak a törlése, újabb elméleti vizsgalehetőség). Nem tudom megmondani, melyik lehet a jobb – ez inkább egyéni preferencia kérdése, mintsem a hatékonyságé.

A pontszámok nyilván adják a változatosságot is: nem kell mindig, mindent megoldani. Ha egy héten három aktivitást írunk ki, akkor nyilván csalódás, ha nem csinálják meg mindet. Ám az egy is több, mintha nem foglalkoznának a tantárggyal a hét közben.

Nyilvánvaló, ez csak a hallgatói élmény, a tanulási folyamat kiegészítése. Az alapokra ott az óra és az egyéni (otthoni) tanulás. Ott kell megszerettetni, megismertetni, elmagyarázni – és megtanulni, elsajátítani is. Ez egy harmadik „láb”.

(Mint említettem, ez az írás egy kihívás eredménye, amikor is írni kellett: nem utánanézni, nem tudományos elemzést végezni, nem elgondolkodni: kényszerítsd magad arra, hogy fél órán át csak írj. Azt az anyagot kicsit átszerkesztettem, de ez egy nyers változat. Ami sokat segítene a hozzászólásokban:

- Milyen a cikk? Máshogy írjam meg? Mit kellene még belevenni, mi érthető/mi nem?
- Van-e más ötletetek, tapasztalatotok a témáról? Nálatok hogy működik?
- Mit lehetne felhasználni elméletként? Hogyan írjak hozzá tudományos hátteret?!

Ilyenkor bosszant, hogy csak egy korlátozott ismertetekkel rendelkező marketinges vagyok, nem igazi tanár.)


Kenéz András



Ezen hír származási helye: Játékkutatás
( http://jatekoslet.hu/news.php?extend.66 )