Üdvözlet

Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]
[ ]

Online

Vendégek: 3
Tagok: 0
Ezen a lapon: 1
Tagok: 360, legújabb: feimao666

Szavazás


Melyik alábbi játékokkal játszol a leggyakrabban?



Sokszereplős online szerepjátékokkal (MMORPG)

Sokszereplős online stratégiai játékokkal (MMORTS)

Sokszereplős online lövöldözős játékokkal (MMOFPS)

Egyéb, online többjátékos (multiplayer) játékokkal

Fórumos, emailes, chates szerepjátékokkal (FRPG)

Számítógépes egyszemélyes (single player) szerepjátékokkal (CRPG)

Asztali szerepjátékokkal (RPG)

Táblás / asztali vagy gyűjtögetős kártyákon alapuló stratégiai játékokkal

Élő szerepjátékokkal (LARP, live)

Egyikkel sem játszom (gyakran)!



Kiírta Ricardos
szavazat: 2734
Korábbi szavazások


Facebook MySpace Twitter

Jövőpszichológia 1. rész - Virtuális Én
kedd 02 szeptember 2014 - 17:40:46 | Posztolta: Banyai Fanni

Vajon tényleg másképpen viselkedünk a valóságban és egy virtuális közegben? Miért történhet meg, hogy máshogy érezzük magunkat és máshogy viselkedünk? Ezekre a kérdésekre keresi a választ jövőpszichológiával és virtuális valósággal foglalkozó cikksorozatunk következő része.

A Jövőpszichológiával foglalkozó bevezető cikkünkben úgy hagytuk a gondolatmenetet abba, hogy a játékok jobbá tehetik a világot, hiszen ránk, játékosokra, mint egyénre és mint egy közösségre is hathatnak. Most azonban egy nagyobb területet kell lefednünk, ha a virtuális valóságot akarjuk vizsgálni. Hiszen nem csak a játékosok tapasztalhatják meg a VR adta előnyöket és hátrányokat, hanem bármely internethasználó. Akinek napi szinten különböző közösségi oldalakon, e-mailekben, videóhívásokban zajlik a hétköznapi kommunikációja jelentős része. Beszéljünk tehát a Facebookról!

A Facebookról mindenkinek van szilárd véleménye. Függetlenül attól, hogy regisztráltál vagy sem az adott oldalon. Mindenki találkozik, érintkezik vele, akarva-akaratlanul. Vásárlás közben, reklámokban, akár egy napilapot olvasva a reggeli kávé mellett. Életünk szerves részét képező, meghatározó kommunikációs formánkká vált. És virtuális valóságot is teremt egyben. Nem csak azért, mert a Facebook is lehetőséget ad különböző játékok játszására, bár ezek is nagyban növelik az oldal melletti elkötelezettséget, hanem mert egy olyan platformot jelent, amit kedvedre alakíthatsz.




Miért is fontos nekünk, hogy a képünkre formáljuk?

Mert a Facebook különböző emberek hatalmas közössége. Így nagyjából ugyanazok a szabályok érvényesülnek virtuálisan is, mint a valóságban. A felhasználó, attól még, hogy elbújhat egy profil mögött, amit kedvére alakít, ugyanazokkal a motivációkkal rendelkezik ekkor is, mintha egy emberekkel teli terembe lépne. Mik is ezek a motivációk?

Az egyik a valahová tartozás. Ez a motiváció lehet pusztán csak információkeresés, vagyis másokról próbálunk minél több információt összegyűjteni, de lehet a kommunikáció is. Tehát megvan az énben virtuálisan is az igény, hogy keresi az elfogadást, a kapcsolódást másokkal, a támogató kapcsolatokat. Ez a motiváció segítheti például a visszahúzódóbb személyeket, hogy a kirekesztettség érzésével megküzdjenek.
A másik fontos motiváció az énbemutatás. Ha a Facebookot vesszük, ez szólhat az általános önfeltárásról. Ilyenkor információkat osztunk meg magunkról. Ez nagyjából a profilunk létrehozása, update-elése. Az énbemutatás másik része az érzelmi feltárás. Az énbemutató viselkedések hátterében a figyelemkeresés, az aktuális énünk, a rejtett vagy az ideális énünk bemutatása állhat motivációként.




Milyen befolyással bírhat a közösségi média az egyénre?

A Facebook pszichológiai kutatásainak eredményként négy nagy területet sikerült a tudománynak behatárolni, melyek hatással lehetnek arra, hogyan viselkedünk a virtuális valóságban. A kapcsolódás, hogy képesek vagyunk másokhoz, információforrásokhoz kapcsolódni. Az identifikáció, vagyis kapunk egy szabad platformot, ahol kifejezhetjük önmagunkat, alakíthatjuk identitásunkat. Az összehasonlítás abban segít, hogy a közösség ereje által társadalmi normákat ismerhetünk meg, sajátíthatunk el. És a Facebook, mint tapasztalat, egyrészt hathat arra, mennyire halogatjuk a dolgainkat vagy éppen referenciapontként szolgál mindennapi életünkben. Státuszfrissítésekkel elősegíthetjük a jó hangulatot.




Milyen tehát a virtuális énünk?

Pár hónapja megjelent a Pennsyvania Egyetem kutatása a Facebookon is, amely lehetővé teszi, hogy a posztjaink, profilunk alapján elemezni tudjuk egy algoritmus segítségével, milyen személyiségünk van. Érdekes gondolat volt, de elgondolkozott azon valaki, vajon az elemzés, amit rólunk készít ez a program, tényleg a valóságot tükrözi? Mennyire lőtt mellé? Tényleg ilyenek vagyunk?
Persze jó érzéssel tölthet el a tudat bennünket, hogy a Facebook profilunk alapján hasonló lelkek vagyunk Bill Gates-szel, Oprah-val, David Zuckerberggel vagy bármely hírességgel.
Az énbemutatás szüksége és a valahová tartozás szüksége meghatározó lehet, ha valaki egy közösségi média site-ot választ és ezek mind összefüggésbe hozhatók a felhasználók személyiség vonásaival. Az 5 személyiségdimenzió, melyek mentén a program is elemez bennünket és valóban meghatározó lehet abban, hogy hogyan viselkedünk a virtuális valóságban: extraverzió, barátságosság, együttműködés, lelkiismeretesség, emocionalitás és nyitottság.

Akiknek nagyobb a lelkiismeretessége, azok óvatosabbak, amikor magukat prezentálják a világhálón. Az extrovertált emberek több időt töltenek a Facebookon, több csoporthoz tartoznak, és több képet osztanak meg, könnyebben feltárulkoznak. Az introvertáltak személyes kapcsolataikban érzékenyebbek, többet aggódhatnak, kevesebbet kezdeményezhetnek, és inkább fordulnak a virtuális világ felé. Akinél a barátságosság magasabb szintet ér el, maga után vonhatja, hogy több dolgot oszt meg magáról a virtuális valóságban. Akik emocionálisabbak, szintén kutatások eredménye utal rá, hogy gyakrabban posztolnak, és több időt tölthetnek a Facebookon.




Nem csak az határozhatja meg, hogy viselkedünk a virtuális világban, hogy milyen a személyiségünk, hanem hogy milyen képet akarunk kialakítani magunkról. Mi az, amit megmutatunk önmagunkból?

Többségében az emberek szeretnek pozitív színben feltűnni, mint online, mind offline. Befolyásolhatja a virtuális valóság mellett az elköteleződésünket az is, mennyire tartjuk magunkat értékesnek. Akinek alacsonyabb az önértékelése, hajlamosabbak jobban elköteleződni a VR mellett, hiszen online, mi magunk alakíthatjuk a énünket olyanná, amilyenné csak akarjuk. A virtuális valóság határok nélküli teret biztosít, hogy kipróbáljuk magunkat, bemutassuk aktuális, ideális énképünket. Kísérletezzünk, mit tartanak a többiek elfogadhatónak, mit kevésbé. Erre jó példák azok a kutatások, melyek az énbemutatás és a személy szubjektív jóllétét vizsgálják. Vagyis hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, mennyire vagyunk boldogok és elégedettek. Ha egyoldalúan csak pozitív képet festünk le magunkról, ugyan nagyobb és direktebb pozitív visszajelzést is kapunk, valójában az én számára az az igazi boldogság, ha őszinte képet alakít ki virtuálisan is önmagáról.

Összefoglalásként elmondható, hogy a virtuális valóság korlátlan szabadságot adhat az egyénnek, hogy az lehessen, ami csak akar. Szabadon kísérletezhetünk, formálódhatunk és fejlődhetünk, azonnali visszajelzések között. Fontos azonban, hogy ne felejtsük el, idealizált énünk nem követ minket a valóságba, így érdemes úgy fejlesztenünk virtuálisan önmagunkat, hogy az a valóságban is pozitívan hasson.
Nektek mi a tapasztalatotok, mennyire érzitek másnak magatokat virtuálisan, mint a valóságban?


Bányai Fanni
JátékosLét Kutatóközpont


Ez az oldal e107 portál rendszert használ, és a GNU GPL licensz alatt lett kiadva.